Most nagyon röhögök...irta kedves baratnöm a cseten, amikor epp legujabb baklöveseim egyiket meseltem neki. Es mindig van ujabb, nem veletlen, kicsit hulye vagyok es emellett pszichiatrian melozom. Sok erdekes dolog törtenik velem, a kulturalis kulönbsegek miatt is, mert hogy eszakon, a javorszarvasok földjen lakom. Nyomni kell a melot idegen nyelven, ez is sok felreerteshez vezet neha, hisz a nyelv a munkaeszközunk, de jol türjuk egymast...a svedek es en. Öket korabban csak kedvesen klonoknak beceztem, unalmas karot nyelt nepsegnek tuntek, mostansag kezd a dolog arnyaltabb lenni. Ja, ekezeteket ne varjatok, csak nagyon kulönleges esetekben fogok ekezetes betut szerkeszteni, amikor maskepp felreerteshez vezetne a szöveg.
Szuper erdekes itt nyugaton, ahol a kolbasz is keritesböl van.... Kar hogy se kerites se kolbasz...
Köd az van, meg hideg, föleg most, igy novemberben. Lampat egetunk egesz nap, aztan most mar sötetedik eleg koran. Igy esett meg velem kb 2 hete egyik beégésem. Nem tudom, te hogy vagy vele, en otthon nem meloztam, nem tudom, hogy van ez, de en meg kb masfel ev melo utan is halalosan cikinek erzek minen beegest, es bizony idönkent nyomaszt is. Persze latvan, hogy a kollegak csak halalra röhögik magukat, azert ez enyhit a dolgon.
Szoval kint mar sötet volt, a szobamban voltam a helyi rendelöintezet gyerekszich. osztalyan, majdnem mindenki hazament. Kinlodtam egy zarojelentessel, egy olyan esetet zartam le, amit mar nagyon nem szerettem(bocs, van ez igy, majd egyszer ezt is elmeselem). Minden kinyögött mondat, amit a wordbe beizzadtam, örömmamorral töltött el, hisz mar huztam hetek ota a lezarast, erzelmileg megviselt felbolygatni az illetövel kapcsolatos dolgokat, nem veletlen, hogy nyögvenyelösen ment az iras. De aztan csak kesz lett, velem egyutt. Hu de nagyon buszke voltam magamra. Megirtam, tul vagyok rajta, nem is fajt annyira...örömmamorral libbentem be a titkarnö mar ures szobajaba, hisz este fel6 fele jart az idö.
Szuper erdekes itt nyugaton, ahol a kolbasz is keritesböl van.... Kar hogy se kerites se kolbasz...
Köd az van, meg hideg, föleg most, igy novemberben. Lampat egetunk egesz nap, aztan most mar sötetedik eleg koran. Igy esett meg velem kb 2 hete egyik beégésem. Nem tudom, te hogy vagy vele, en otthon nem meloztam, nem tudom, hogy van ez, de en meg kb masfel ev melo utan is halalosan cikinek erzek minen beegest, es bizony idönkent nyomaszt is. Persze latvan, hogy a kollegak csak halalra röhögik magukat, azert ez enyhit a dolgon.
Szoval kint mar sötet volt, a szobamban voltam a helyi rendelöintezet gyerekszich. osztalyan, majdnem mindenki hazament. Kinlodtam egy zarojelentessel, egy olyan esetet zartam le, amit mar nagyon nem szerettem(bocs, van ez igy, majd egyszer ezt is elmeselem). Minden kinyögött mondat, amit a wordbe beizzadtam, örömmamorral töltött el, hisz mar huztam hetek ota a lezarast, erzelmileg megviselt felbolygatni az illetövel kapcsolatos dolgokat, nem veletlen, hogy nyögvenyelösen ment az iras. De aztan csak kesz lett, velem egyutt. Hu de nagyon buszke voltam magamra. Megirtam, tul vagyok rajta, nem is fajt annyira...örömmamorral libbentem be a titkarnö mar ures szobajaba, hisz este fel6 fele jart az idö.
A betegkartont bedobtam a megfelelö fackba, majd diadalittassan visszatancoltam a szobamba, es akkor nem birtam az impulzusaimat visszafogni: ket közepsö ujjam mamorosan felmutattam az ég fele erös es egyertelmu jelet adva hogy bekaphatja az egesz vilag! Az ember egesz nap probal viselkedni, felnöni a feladathoz, es marha kompetensnek latszani, es vegre kieresztettem a szellemet a palackbol. Ugyhogy jol bemutattam a semminek, gyönyörködve harcos tekintetetemben az ablakon visszaverödö tukörkepemben....mikor egyszercsak tekintetemmel fokuszt valtottam. Keresztulneztem az ablakon amit eppen tukörnek hasznaltam... Velunk szemben 10 meterre...hat igen, ott fogorvosi rendelö van...kerekre nyilt szempar... egy szöke karót nyelt sved fej pislog az ablakban. Hat lebuktam...megint... Elkepzeltem, mint öregbitem a helyi gyerekpszichiatria hiret, görcsösen rangatozva, es a csaj pofajaba mutogatva ezerrel a közepsö ujjaimat. Mr.Bean se csinalta volna jobban. Csak a föld nem nyilt meg alattam, ahogy lilara vörösödve kihatraltam a szobambol, mintha mi se törtent volna.
Na ilyenek vannak, jo ez igy. Volt min röhögni masnap, mikor a többiek is megtudtak...tölem. Meg se lepödtek, miutan elözö heten egy ugyes huzassal a központi szirénát inditottam be, amit szemelyi tamadas eseten szoktak menyomni. Mit lehet tenni, a fiokomban talaltam, azt hittem, diktafon...:o)
Na ennyit mara, majd meg jelentek, vannak tanulsagos esetek, szakmailag is, emberileg is, bevandorlokent is. Udv a blogomban.
Na ennyit mara, majd meg jelentek, vannak tanulsagos esetek, szakmailag is, emberileg is, bevandorlokent is. Udv a blogomban.
1 megjegyzés:
hehe, ez nagyon aranyos sztori, csak így tovább.. cserébe Beni blog.. ?
pusz.e
Megjegyzés küldése