Miért normális ez a gyerek?

Jaj, de reg keszulök, hogy megszuljem ezt az irast! Meg decemberben verte ki nalam a biztositekot 1-2 (söt 3!) eset, ami egy dologban hasonlitott: a gyerek nem kapott diagnozist! Tehat a kivizsgalas soran nem jött ki semmi!!!!
Mar korabban irtam a neuropszichiatriai vizsgalatok meneteröl, de talan azt kevesbe irtam le, hogy en bizony sokszor ugy erzem, hogy adtunk a sz.rnak egy pofont.
Szoval nagy vonalakban 2, na jo 3 variacio van. Haladjunk a jobbikbol a kevesbe jok fele:

1. Legjobb eset: adott egy csalad egy gyermekkel, akinek egyertelmuen sulyos egyeni problematikaja van, es ezt diagnosztizalva helyreall a rend: gyermek megfelelö gyogyszer es feltetelek mellett sokkal jobban kezd funkcionalni, ami pozitivan visszahat a környezetere is. Ez jo erzes.

2. Adott egy csalad, ahol van egy gyermek, aki vhogy nem olyan, mint a többiek, es a csalad mint rendszer sem muködik mar jol. Ezt szulö is gyanitja, es eljut hozzank, ugy kb 3-4-5 ev hanyattatas utan, mire vegre az iskola, a környezet, a körzeti doki is megerösiti, h nemcsak ö a hulye, hanem vmi tenyleg nem stimmel. Eljut hozzank, majd felkerul a varolistara szegeny gyermek, es vár fel-egy evet arra, h megmondjuk a tutit. Aztan megmondjuk...kap a gyermek egy diagnozist...es utana hujj de jo, most mar van neve a problemanak, de valojaban a dolog ugyanugy problema, es biza sok esetben semmi csodaszer nincs, ami gyökeres valtozast fog hozni. Tehat kedves pszichologus kisse összefacsarodott szivvel sohajt egyet, es tovabbitja azt a habiliteringnek (habilitacios intezmeny...nem rehabilitalo, mert ez nem rehabilitalhato...), ahol aztan nem sokminden törtenik.

3. Adott egy csalad, beteg egy rendszer, gyerek erre reagal, igy tunethordozova valik. Majd levalasztva a dolgokat, es megcsinalva a kivizsgalast, kiderul, szegeny gyermek a csalad legnormalisabb tagja... Jaaj, hogy mar ez is baj? De meg mennyire! Egyszeruen megbontja a rendszert, az eddigi hiedelmeket es ok-okozati viszonyokat az a teny, hogy megsem a gyerek a "hulye". Indulatok, csalodottsag, es ketelkedes a szemekben, es jaaaj, de utálnak akkor minden pszi-vel kezdödö hivatast (hogy Liloocskat idezzem lasd: olvasott blogjaim). Vegerdmeny ugyanaz: kedves pszichologus kisse összefacsarodott szivvel sohajt egyet...ennyi. A csalodottsag itt egyebkent egy konkretabb dologgal is magyarazhato, mert bizonyos diagnozisok extra anyagi juttatast adnak a szulöknek, illetve esetleg kevesebb munkaidöben kell dolgozniuk, hiszen egy beteg gyermek ellatasa sokkal idöigenyesebb. Ez szerintem egy nagyon jo gondolat, csak ugye mi leszunk mumusok, ha ez megsem pont igy alakul.

Szoval miert normalis ez a gyerek? A pszichiatria egy specialis szemuveg, mint altalaban az egeszsegügy (miert nem inkabb betegsegügy?). Egy szemuveg, amin keresztul elsösorban a problemakat keressuk, hisz egy orvoshoz is elmenve, nem arra kivancsi a doki, hogy milyen jol vagyunk, hanem hogy mi a gond. Ezek utan viszont az a visszás helyzet áll elö, hogy nem az adja a megkönnyebbulest, ha azt a valaszt kapjuk, hogy nincs semmi bajunk, hanem az, ha kapunk egy valaszt egy nevet, hogy mi a bajunk. Faj a labam, vagy faj a fogam, akkor nekem ne mondjak, hogy minden rendben! Igy mar azert jobban erthetö, ugye, hogy a csaladok csalodása megsem olyan fura.

Nekem szemely szerint emberileg nehez tuljutnom ezeken a kerdeseken, hiszen annyira összetett dolog egy csalad, es annyira nagy felelösseg meghozni egy döntest. Valamint szakmailag az a nehez, hogy ne kezdjek el ketelkedni sajat döntesemben, a sajat "szemuvegemben". Szerencse persze, hogy teamben dolgozunk.

Mára ezt a kis gondolatsort terveztem Neked elmondani. Vivodom, es erzem, ez egy folyamat. Vivodom, hogy ne nöjön ram az a bizonyos szemuveg, ne keressek bajt ott ahol nincs, viszont ne legyek ott szemellenzös, ahol meg van.
Szép hétvégét: L